TÁRLATVEZETÉS I Farkas Zsuzsa művészettörténész vezetése a Zola, a fényíró című kiállításban

Farkas Zsuzsa művészettörténész tárlatvezetése a Zola, a fényíró című kiállításban.

Émile Zola (1840-1902) a 24 kötetes Rougon-Macquart regényciklusával vált világszerte ismert alkotóvá - szövegei az irodalomtörténészek számára a naturalizmus alapelveit testesítik meg. A részletek iránti szenvedélye és a pontosságra való törekvése miatt az író folyamatosan jegyzetfüzettel a kezében járkált. 1888-ban, 48 éves korában beleszeretett a 21 éves Jeanne Rozerot-ba, akit eredetileg a felesége fogadott fel varrónőnek. Külön lakást tartott fenn számára, és ebből a kapcsolatból két gyermeke született: Denise (1889) és Jacques (1891).

Miután 1894-ben befejezte regényciklusát, Zola a fotózás felé fordult. Kezdetben főként gyermekeit és családját örökítette meg, majd egyre szélesebb körben dolgozott. Három otthonában laboratóriumokat rendezett be, ahol maga hívta elő képeit, és folyamatosan beszerezte a legkorszerűbb Kodak gépeket. A mai történészek sokáig nem tudták eldönteni, amatőrnek vagy profinak minősíthető-e munkássága. Mára közel 2000 műve digitalizálásra és archiválásra került Franciaországban, és együtt tanulmányozható a Getty több mint 700 darabos gyűjteményével. Az 1900-as párizsi világkiállításon készült képeinek bemutatását már nem élte meg - fiatalon, szén-monoxid-mérgezésben halt meg.

A budapesti kiállítás a 19. századi francia irodalom egyik legnagyobb alakjának kevéssé ismert oldalát mutatja be: azt a fotográfiai életművet, amely az utóbbi évek kutatásainak és restaurálási munkáinak köszönhetően vált szélesebb körben ismertté. A tárlatvezetésen Farkas Zsuzsa segítségével az is megvizsgálható, vajon Zola úgy kezelte-e a fényképezőgépét, mint korábban a jegyzetfüzeteit.