Beethoven-gálaest // Várdai / Abouzahra A. / Berecz / Keller

Műsor:
Beethoven: Karfantázia, op. 80
Beethoven: 8. (F-dúr) szimfónia, op. 93
Beethoven: C-dúr hármasverseny, op. 56
Beethoven: 4. (B-dúr) szimfónia, op. 60

A Concerto Budapest idei évadának kiemelt alakja Beethoven, és ezen az estén négy műve szólal meg Keller András vezényletével. A program a Karfantáziával nyit - ez az egyedi felépítésű darab az 1808-as, maratoni bécsi est összegző záródarabjaként született, az utolsó pillanatban. Zongoraszólót, kórust és zenekart egyszerre foglalkoztat, ötvözve a verseny, a szimfónia és a kórusmű elemeit; különlegessége, hogy visszatérő dallamából később a 9. szimfónia Örömódája fejlődött ki. A bemutatón Beethoven még improvizálta a szólópartot - most Berecz Mihály játssza.

Az 1812-es 8. (F-dúr) szimfónia elüt a súlyos, drámai hangvételű társaitól: Beethoven egyik legderűsebb, életteli alkotása, amelyet szuggesztív ellentétek és kivételesen tökéletes hangszerelés jellemez. A kezdeti langyos fogadtatásra a szerző csak ennyit jegyezett meg: „Valamikor majd tetszeni fog."

Az 1805-ben befejezett C-dúr hármasversenyben egy zongoratrió lép fel szólistaként a zenekarral szemben - Berecz Mihály (zongora), Várdai István (cselló) és Abouzahra Amira (hegedű) -, így a mű a sinfonia concertante műfajának kései, monumentális példája. A sort Beethoven 1806-os 4. (B-dúr) szimfóniája zárja, amely a hatalmas 3. („Eroica") és az ikonikus 5. („Sors") szimfónia között született. Schumann találóan jellemezte: „karcsú görög leány két északi óriás között." Elegancia, humor és ritmikai játékosság hatja át - az Eroica drámaiságától teljesen idegen.