A csodálatos mandarin / A kékszakállú herceg vára

Bartók Béla két nagyhatású színpadi műve a férfi és nő közötti kapcsolat dinamikáját, a szereplők személyiségének mélyebb rétegeit vizsgálja. A két alkotás rendezője-koreográfusa egyaránt a hagyomány és az újítás ötvözésével keresi a bennük rejlő lehetőségeket a 21. századi közönség számára. A csodálatos mandarin Venekei Marianna 2024-es koreográfiájában a tánc nyelvén megidézett nagyvárosi közegben tárja fel a szereplők belső világát, míg A kékszakállú herceg várának Kasper Holten rendezte, 2018-as - az ősbemutató 100. évfordulójára készült - produkciója az Operaház egykori festőműtermét idézi meg, és ebben a térben bontja ki a férfilélek szimbolikus ajtajait.

Venekei Marianna / Bartók Béla: A csodálatos mandarin (balett egy felvonásban)

Lengyel Menyhért erotikával, szexualitással és abúzussal átszőtt pantomimjátéka nyomán készült A csodálatos mandarint ma is felkavarónak érezzük - a kölni ősbemutató idején pedig egyenesen botrányosnak számított. Akár felkavaró, akár botrányos a megítélése, hatása vitathatatlan: a mű bejárta a világot, Európától Amerikán és Ázsián át egészen a Dél-afrikai Köztársaságig bemutatták.

Az Operaház 2024-es produkcióját Venekei Marianna koreografálta. Elmondása szerint nagy kihívás olyan darabbal foglalkozni, amelyet az elmúlt száz évben számtalan koreográfus és rendező vitt színre: a jelent és a múltat kell ötvözni, utat találni a mai nézőkhöz, miközben hű marad Bartók Béla zenéjéhez. A mű szerinte kiváló terepet ad a főszereplők és a nagyvárosi miliő tánc általi megjelenítésére, a szereplők belső világának és személyiségük egyre mélyebb rétegeinek feltárására.

Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára

Bartók Béla egyfelvonásosa kivételes, misztikummal teli mű, amely értelmezés és színpadra állítás szempontjából egyaránt izgalmas feladat elé állítja az alkotókat.