Kapcsolatban maradunk - Walking Mad, Bedroom Folk, Black Cake

A Magyar Nemzeti Balett előadása a kortárs tánc szokottól eltérő arcát mutatja meg a közönségnek. Klasszikus és modern zene, hangulatos fények, akrobatikus mozdulatok és egy különleges mozgó fal teremti meg az est atmoszféráját az Eiffel Műhelyház Bánffy Miklós termében.

Az előadás hossza 2 óra 25 perc, két szünettel.

Az est első darabja Johan Inger Walking Mad című koreográfiája, amelyet Maurice Ravel és Arvo Pärt zenéjére mutattak be 2001. május 17-én. Inger, a Cullberg Ballet korábbi művészeti vezetője és a Svéd Királyi Balett, valamint a Holland Táncszínház (NDT) egykori táncosa Jiří Kylián biztatására kezdett koreográfusként dolgozni közel huszonöt éve. Első munkája, a Mellantid azonnal sikert aratott, ezt követte többek között a Ravel Bolerójára kilenc táncosra írt Walking Mad, mely a szókratészi gondolatot járja körül: "a legnagyobb áldások az őrület képében találnak ránk." A darabért Inger még bemutatója évében elnyerte a legjobb előadásnak járó Lucas Hoving-díjat és a Danza & Danza díjat.

Inger elmondása szerint Ravel Bolerójának erotikus, már-már giccses története indította el az alkotás gondolatát: a koreográfia különböző kapcsolatokat mutat be különböző helyzetekben. A színpadon egy fal formálja át a teret a minimalista zene alatt, kisebb tereket és szituációkat hozva létre - a Walking Mad így saját félelmeinkkel, vágyainkkal és a lét könnyedségével szembesít. Arvo Pärt zenéjének jogát a Hartai Zenei Ügynökség közvetítette.

A második darab Sharon Eyal, Gai Behar és Ori Lichtik Bedroom Folk című műve. Eyal és Behar a kortárs táncművészet egyik legeredetibb alkotópárosa; a jeruzsálemi születésű Eyal Izrael egyik kiemelkedő...