Kiállítás | Elhivatottak. Magyar képzőművésznők a 20. század első felében

A kiállítás a 20. század első felében alkotó magyar képzőművésznők munkáiból ad válogatást: 60 alkotó több mint 130 műve látható kronologikus és tematikus elrendezésben.

A nevesebb alkotók - Anna Margit, Dénes Valéria, Ferenczy Noémi, Gedő Ilka, Gráber Margit, Korb Erzsébet, Kövesházi Kalmár Elza, Lesznai Anna, Schaár Erzsébet, Szántó Piroska és Vajda Júlia - mellett kevésbé ismert művészek munkái is helyet kaptak, köztük az Új Nyolcak művészcsoporté. Bemutatják azokat is, akik érvényesülésüket külföldön keresték, és mára nemzetközileg elismertek: Beöthy-Steiner Anna, Gross-Bettelheim Jolán, Anton Prinner és Reigl Judit.

Hazai múzeum most először állít össze ilyen léptékű, sokoldalú válogatást a női életművekből, jóllehet ezek az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapnak Magyarországon.

A 19. század végén a művészvilág abból az elvből indult ki, hogy alkotó csak férfi lehet, a nő legfeljebb műkedvelő. Ezt a felfogást - amelyet korának állítólag tudományos érvei is alátámasztottak - csak az előítéletek lebontásával, az intézményi korlátok felszámolásával és a társadalmi szerepek átalakulásával lehetett meghaladni, ami komoly küzdelmet jelentett.

A 19-20. század fordulóján Magyarországon is dolgoztak már jól képzett festőnők és szobrásznők, akik művésztelepeken, kiállításokon és művészcsoportokban tűntek fel. A művészeti élet irányítása még hosszú ideig nem az ő kezükben volt, és sokáig élt az a nézet, amely az alkotói géniuszt kizárólag férfihoz kötötte - de a változás elindult, és a következő évtizedekben a nők egyre öntudatosabban követeltek helyet maguknak.

A tárlat központi témája ez a térfoglalás, szimbolikus és valós értelemben egyaránt: a nők kilépése az otthon zárt világából a nyilvánosságba, a korábban számukra nem szánt nagy műfajok és technikák meghódítása, valamint saját művészi identitásuk megfogalmazása.