3tél

„Én nem hagyom, hogy ez a hely elvesszen. A családi múltunk miatt, és az életünk miatt, ami mégiscsak többnyire boldog volt, nem fogom hagyni, hogy valaki megvegye és kiebrudalja őket innen, aztán csináljon belőle egy gyógyszállót. Mert én kibaszottul szentimentális vagyok."

2011-ben a zágrábi Kos-család esküvőre készül, miközben kettős fordulat előtt áll: Horvátország EU-csatlakozása és az egykori arisztokrata ház teljes megszerzése - a szomszédok kivásárlása után - egyszerre rajzolja át az életüket. A család idősebb tagjai még emlékeznek arra, hogy több mint hatvan évvel korábban, 1945-ben, a kommunista hatalomátvételt követően a baloldali érzelmű Ruža nagyi más szegény sorsú családokkal együtt beköltözött abba a házba, ahol az anyja egykor cselédként dolgozott. Azóta generációk nőttek fel, az államszocialista rendszer összeomlott, a délszláv háborúk pedig megrendítették azt a reményt, hogy különböző nemzetiségek élhetnek együtt, határok nélkül. A múlt árnyai azonban nem múlnak el: ugyanazok a traumák és dilemmák képesek generációkon át fogva tartani egy közösséget.

Tena Štivičić kortárs horvát drámaíró díjnyertes darabja három idősíkon - 1945-ben, 1990-ben és 2011-ben - követi végig a Kos-család több nemzedékének történetét. A ház szobái élettel, szeretettel és fájdalommal telnek meg, miközben a szereplők az Osztrák-Magyar Monarchia romjain, a történelem változó viharai közepette újra és újra szembesülnek a „menni vagy maradni" kérdésével. Štivičić női nézőpontból vizsgálja a régió históriáját; a Falcsik Mari kortárs költő által fordított dráma aprólékos karakterábrázolással sokféle női sorsot tár elénk.