Az üvegház

Fordította: Hamvai Kornél

Harold Pinter kelet-londoni munkásnegyedben, zsidó családban született, egyetlen gyerekként nőtt fel. A II. világháború idején vidékre evakuálták a bombázások elől, a katonai szolgálatot pedig lelkiismereti okokból megtagadta. Az elszakítottság és a félelem élménye mélyen beépült az írásaiba - irodalmi elődei közül Kafka és Beckett hatása a leginkább tettenérhető. Pinter a fenyegető, kiszámíthatatlan hatalmi rendszerek ábrázolásának mestere: hősei rendre értelmezhetetlen, abszurd helyzetekbe kerülnek, amelyekre nincs racionális magyarázat.

Az üvegházban egy szigorú állami felügyelet alatt működő intézményben - kórházban vagy szanatóriumban - számokkal jelölt betegek élnek, nevüket, identitásukat és szabadságukat elveszítve. A rendszert egymással viaskodó, bizarr bürokraták tartják fenn. A cselekmény karácsony napján játszódik: egy gyilkosság és egy szülés borítja fel az intézmény rendjét, miközben a vezető a szokásos ünnepi beszédére készül. Az ördögi szellemesség és az abszurd humor mögött Pinter éles politikai kommentárt fogalmaz meg a kontrollálatlan hatalom veszélyeiről.

A darab 1958-ban született - Pinter második színpadi műve -, de csak huszonkét évvel később, 1980-ban mutatták be, saját rendezésében. A próbák során néhány húzáson kívül alig változtatott rajta. Maga írja: „amikor írtam, még fantáziának tűnt, de mostanra a valóság utolérte." Magyarországon először 1981-ben játszották, a kaposvári Csiky Gergely Színházban, A melegház címmel, Bátki Mihály fordításában, Gazdag Gyula rendezésében.

Az előadás hossza: 2 óra, szünet nélkül. Kérjük, időben érkezzenek, késő nézőket nem tudnak beengedni. Az előadásban erős hanghatásokat és erős, villogó fényeket használnak.