Liliom

Liliom

Nem mernél hozzám jönni… feleségnek?

Juli

Én csak azt tudom, hogy ha én szeretek valakit, nem bánom, ha meg is halok.

Liliom

Gyönnél ilyen csirkefogóhoz? Már… ha szeretnél?

Juli

Akkor a hóhérhoz is… Liliom úr.

( Szünet.)

Liliom

Lehet ám… jasszból is… gazemberből is… ember.

Molnár Ferenc nehéz ember volt. Fordítva élt: nappal aludt, késő délelőtt kelt, és főleg éjjel alkotott. A „bohém" életmód akkor sokfélét takart: kávéházi írótársaságot éppúgy, mint a nők iránti rajongást - akik hol múzsák voltak, hol szeretők, ritkán feleségek. Ezek a kapcsolatok mélységekkel is jártak, és nem mindig bántak úriemberhez méltón a hölgyeikkel. Molnár a maga módján kért bocsánatot: darabot írt Vészi Margitnak. Ez lett a Liliom.

A cselekmény aligha ismeretlen: Liliom, a ligeti hintáslegény és Julika, a cselédlány szerelme klasszikus történet. Az előadás arra keresi a választ, mi az az értelmezési keret, amelyen át Molnár a mi kortársunkká válhat.

A rendezés szerint ez nem más, mint az alapjaiban sosem változó ember maga - a gyarlóság, a kapcsolatok minősége, a tévelygés és a bocsánatra találás. Mindenekelőtt pedig a feltétlen szeretet olykor szentimentális, mégis szívszorítóan pontos leírása, ami "átemeli" az egészet korának horizontján. A Liget így válhat bármivé és bárhol lehessen - akár az egész Föld, sőt maga az Univerzum. Liliom a szeretni vágyó, arra mégis látszólag képtelen férfi archetípusa; Julika pedig azé a nőé, aki a szeretetéért önmagát is feláldozza.