Gabriel Fauré (1845-1924) Requiemje (op. 48, d-moll) a francia szakrális zene egyik legmaradandóbb alkotása: a szerző közel negyedszázadon át formálta, az első előadástól (1888, Madeleine-templom, Párizs) a teljes, nagyzenekaros változatig (1900). Fauré tudatosan kerülte a Dies irae hagyományos drámai képeit - a mű ehelyett a megbékélés és az örök nyugalom felé fordul, amit maga a zeneszerző úgy fogalmazott meg: "a halál bölcsődalának" szánt alkotás. Hét tétele két szólistát (szoprán és bariton), kórust és zenekart foglalkoztat, és körülbelül 40 percet tesz ki. A Pie Jesu és az In paradisum tételek a kórusrepertoár legismertebb darabjai közé tartoznak.
A klasszikus zenei fórumokon 2025 tavaszán is élénk vita folyt a legjobb felvételekről, jelezve a mű töretlen népszerűségét.
A Dayton Performing Arts Alliance 2025 márciusi műsorfüzete részletesen ismertette a mű keletkezéstörténetét, kiemelve, hogy Fauré közel negyedszázadon át dolgozott rajta.
A William & Mary Symphony Orchestra 2024 májusában előadta a Requiemet éves tavaszi koncertjén.
A VOCES8 ensemble a Cadogan Hallban rögzítette a művet az English Chamber Orchestrával, Barnaby Smith vezényletével.
Baráth Emőke és Jean-Christophe Laniece szólisták Fauré Requiemjét és Gounod Clovis-miséjét adják elő Hervé Niquet vezényletével a Le Concert Spirituel együttes közreműködésével.
A Magyar Állami Operaház Requiem-előadása. Klasszikus operai műsor a Budapesti operaházban.